És ha igen, akkor én most beleestem egybe, mint egy vak tetőfedő..?
Ma kora reggel, mert a reggel 9 óra szombaton, nekem még hajnal...szóval ezen a deres hideg reggelen találkoztunk. Elsőre semmi különös, bár a kis oltár a homlokzatán felkeltette az érdeklődésemet, vajon mit jelent és miért tartották fontosnak?
A kapun belépve a hideg ellenére is zöld füves udvar fogadott. Befelé menet tűnt fel, hogy a nyugati oldalán a vakolat kicsit hiányos volt, amit nem szégyellt megmutatni. Ahogy hátra értünk megtorpantam: fa ajtók! Ha valamit szeretnék az otthonomban a sok fényen és a tágas téren kívül, akkor azok a fa nyílászárók. És milyen szépek voltak...oh. Bent előszoba fogadott, tágasan barátságos sötétben. Máris többet akartam látni. Elől, a keleti fronton két fényben fürdő szoba, az egyik még padlóért kiáltott, a másik fa burkolattal simogatta szemeimet. Visszafelé megnéztük a készülő fürdőt és megállapítottuk, hogy egy fal megbontásával lehetővé válik a házból közvetlenül a konyhába jutás, melynek most még külön bejárata van a tornácról. A ház mellett pedig kedvenc fám, egy nagy fenyő őrködött.
A kert hatalmas. Nem túlzás, hogy alig látni a végét a ház mellől. Az udvar sem kicsi, hiszen dupla telken valósult meg egy álom. Istenem...mennyi(mennyei) lehetőség van itt!
A por alatt, a padló nélküli felület felett, a félkész fürdő mellett is láttam itt magunkat. Láttam magunkat otthon. Itt.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése