2018

A nagy tervek éve.

És szó szerint. Mert nagyobb fába aligha vághatnánk a fejszénket annál, amit az idei évre tervezünk.

Persze, hogy mit hoz a jövő, az mindig lutri. És nem is én volnék ha nem aggódnék az élet fricskáin. Vagy nem jutna olyan eszembe, hogy a szülői ház, ahol most lakunk elenged-e minket. Emlékszem mennyire szerettem azt a házat, pedig nagyon sokáig féltem ott. Ez anyámnak is köszönhető, aki valahogy nem tudott meleg fészket, hagyományos értelemben vett otthont létrehozni: mindig hibáztatott valakit, ideges volt és feszült, hamar eldurrant az agya. Nem szerettem hazamenni. Nem is értettem, miért mondják, hogy mindenhol jó, de legjobb otthon. Pedig erről nemcsak a ház tehetett. Azt nem mondom hogy nincs ott valami furcsa és a labilis biztonságérzetem csak anyumnak felróható, de ez sok olyan apróságnak volt köszönhető, amit elég nehéz hitelesen átadni és nem is célom hogy bárkit meggyőzzek. Ezek ellenére sem érzem azt hogy meg akarok onnan szabadulni, de mindenképp szeretnék végre otthon lenni valahol. 

Másrészt kicsit ugrottam az időben, ugyanis elkezdtem nézelődni a berendezési tárgyak és stílusok között. Sőt pár apróságot már kifejezetten az új otthonunkba vásároltam.(lám-lám micsoda kettősség; tartok a hogyanoktól és a mikéntektől, de bele is élem magam a tervekbe!) 

Megállapítottam, hogy a viktoriánus stílusú házak tetszetek (naná!), lakberendezésben pedig a romantikus, a skandináv stílus és a modern barokk formák. A vidéki is közel áll hozzám, de még kényelmes vagyok hozzá. A neobarokk bútorok csábító kényelme és íveltsége kifejezetten kedves nekem, amit hiányolok a másik kedvencből a skandináv szemléletből. Ennél a fa és a fény hangsúlyos jelenléte a szívcsücsök. Éééés duplacsavarként meghinteném a romantikus stílus finom színeivel, de az eklektikához nem vagyok elég bátor! A minimál és a japán végképp nem az én világom, a retróból pedig csak a színek tetszenek, a mediterránnál sem a színek, sem a kő jelenlétével nem szimpatizálok, a klasszikus pedig nekem túl komoly.

Tudnám ezt még csűrni-csavarni, finomítani... :) A lényeg, hogy saját házikóba akarunk költözni, amit a magunk képére formálhatunk. Mondjuk esetünkben ez úgy valósul meg, hogy szabad kezet kaptam, amit rendkívül élvezek! De úgy vagyok ezzel az egésszel, hogy ha nem is sikerül mindennek olyannak lenni, mint szeretném, az sem rém eset. Menekülési inger nélkül az a legfontosabb, hogy itt a Mátra alján, egy pofás otthonra találjunk.